Emberek Kleinmachnowban

Heinrich Funke (1867 - 1936)

Az erdészből helyi tanácsos

Karl Friedrich Heinrich Funke 1867. szeptember 21-én született Trebbinben, a trebbini vendéglős házaspár, Friedrich Karl Heinrich és Johanna Karoline Emilie Funke fiaként. Az iskola és a katonai szolgálat után a nagy-schönebecki erdészeti iskolába járt. 1895. április 1-jén magánerdészként kezdett dolgozni Georg és Dietloff von Hake magánerdészként a Klein-Machnow birtokon. Két hónappal később fiatal feleségével, Berthával, született Hoffmann-nal beköltözött az idilli fekvésű Kleinmachnow-i erdészházba. Előzőleg 1895. május 18-án Lübbenben, az anyósok otthonában ünnepelte esküvőjét.

Amikor 1920. április 1-jei hatállyal a birtokkerületet feloszlatták és Kleinmachnow községgé alakították át, a községi képviselők egyhangúlag a korábbi birtokigazgatót és erdész Heinrich Funke-ot választották meg a község élére. Őt az 1924-es és az 1928-as választásokon is megerősítették tisztségében.

• © Wallberg Collection
• © Alfred Waßmund
• © Harald Kretzschmar
• 

Adolf Sommerfeld (1886 - 1964)

Pragmatikus, látnok és üldözött

Adolf Sommerfeld 1886. május 4-én született Kolmarban. 1886 májusában Kolmarban, Poznan tartományban. Ácsmesteri képzése után Berlinben egy építőipari csoportot hozott létre, amelyben több építőipari és terepipari vállalatot egyesített AHAG-Sommerfeld néven cégcsoporttá.

1927-ben Sommerfeld 100 hektár területet vásárolt Kleinmachnowban Dietloff von Hake nagybirtokostól. A Düppelpfuhl részen 1932-ben 150 ház építésébe kezdett. Sommerfeld az új városrészt a Siedlungsgesellschaft mbH Kleinmachnow révén forgalmazta, amelynek végül egyedüli részvényese lett. Adolf Sommerfeldet már 1933 tavaszán üldözték a németországi nemzetiszocialisták: zsidó állampolgárként, szociáldemokrataként és a kulturális modernizmus barátjaként és támogatójaként. Sommerfeldet megfenyegették és kiközösítették, külföldre kellett menekülnie. 1938-ra a telep új vezetés alatt elkészült, sőt a nemzetiszocialisták mint példamutató német kolóniát ünnepelték.

Adolf Sommerfeld - Élet és mű

A berlini építőmester, vállalkozó és városfejlesztő tehát egy olyan generációhoz tartozik, amely több történelmi válságot és törést is átélt. Sommerfeldnek azonban újra és újra sikerült az ilyen válságokat különleges sikertörténetekké alakítania; ennek fontos előfeltételei voltak: a szakmai hozzáértés, a bátorság és a hangsúlyos pragmatizmus sajátos keveréke - valamint a képzelőerő, a kreativitás és az állandóan új ötletek. 1900 Sommerfeld mindössze 14 évesen egyedül érkezett Berlinbe, hogy kitanulja az ácsmesterséget. A következő években a növekvő Berlinben nagy építkezéseken dolgozott művezetőként - és ezzel párhuzamosan elvégezte a rixdorfi építőipari szakiskolát. Ott, a szomszédos, hamarosan Neuköllnre átnevezett Berlinben 1910-ben megalapította első saját építőipari vállalatát, az "Adolf Sommerfeld Bauausführungen"-t, amellyel kereskedelmi épületeket, zsinagógákat és a Wertheim áruházak egy részét építette a Leipziger Platzon, Berlin sűrű központjában.

Az első világháború idején az építkezés gyakorlatilag leállt: csak olcsó, gyorsan összeszerelhető mérnöki épületekre volt kereslet. Sommerfeld ács és építőmester nagyméretű, széles fesztávú repülőgép-hangárokat fejlesztett ki egyszerű faszerkezetben. Az általános nehéz időkben a fiatal vállalkozó konstruktívan kreatív termékei nagy elismerést és kezdeti kereskedelmi sikert is biztosítottak. Ennek alapján Sommerfeld az 1920-as évek elején kedvező áron tudott nagy területeket vásárolni Zehlendorfban. Ismét bátorságra, pragmatizmusra és nagyobb vízióra volt szükség ahhoz, hogy a város délnyugati szélén fekvő kétmillió négyzetméternyi fenyőerdőből a következő években sok ezer ember számára lakóövezetet alakítsanak ki.

A lakáshiány volt akkoriban a nagy probléma. Egészséges, világos, természetes lakások létrehozása minél több ember számára volt a nagy cél, és ebben Adolf Sommerfeld aktív szerepet akart vállalni. Kezdetben megfizethető és jó minőségű lakóépületeket alakított ki a Berlintől keletre fekvő fafeldolgozó vállalatainál. Kezdettől fogva különösen jó és innovatív építészekkel igyekezett együttműködni: Erich Mendelsohnnal, Richard Neutrával, Fred Forbattal, Otto Rudolf Salvisberggel és sokakkal épített együtt. Különösen szoros szakmai és baráti kapcsolatot ápolt Walter Gropiusszal, aki 1919-ben Weimarban megalapította a Bauhaus-t.

Az 1920-as évek közepétől Sommerfeld kapcsolatba került a nagy nonprofit lakásépítő társulásokkal, különösen a GEHAG és a GAGFAH társaságokkal. Martin Wagner és Ernst Reuter várostervezési tanácsosokkal együtt kidolgozta az új Zehlendorf-Nord kerületet, mint jelentős városi városfejlesztési projektet. A lakóépületek építését megelőzte a gyorsvasútvonal és egy metróállomás tervezése, amely egyszerre lett megállóhely és a modern új lakónegyed központi ellátási, kulturális és szolgáltató központja.

Polgári lakótelep Kleinmachnowban

Az 1927-ben Adolf Sommerfeld mintegy száz hektáros területet szerzett Kleinmachnowban: a Zehlendorfban kipróbált átfogó városfejlesztési tervezést itt kellett folytatni: Sommerfeld a Mexikoplatzon keresztül Kleinmachnowon keresztül a metróvonalat a Teltow-csatornához akarta vezetni, és a Walter Gropius által a Bauhausszal közösen kialakított ultramodern dessaui Törten-telep mintájára lakótelepet akartak indítani.

Ezeket a terveket az 1929/30-as világgazdasági válság meghiúsította. Kleinmachnowban teljesen más megoldást kellett találni: visszatérni a kézi építőmunkához, alapvetően magánfinanszírozással, és a végfelhasználók magánvásárlásra szánták. A lakossági ízlés lett a fő tervezési szempont, és a városi lakótelep pontosan megfelelt ennek. A megfizethető és nagyrészt személyre szabható családi házak fogytak, mint a cukrot, és a kertvárosi élet új modelljét formálták meg, amely máig hatóan hat.

Ember és családja számára nehéz száműzetésben töltött évek következtek: Franciaországban, Palesztinában és Angliában. Sommerfeld az 1950-es évek elején tért vissza, óvatosan és csak ideiglenesen: angolként élt Svájcban, és keményen meg kellett küzdenie a németországi cégei és ingatlanjai visszaszerzéséért. A fenyegetettség, a kiutasítás és a kirekesztés minden nehéz és fájdalmas tapasztalata azonban nem tudta elpusztítani a Berlinhez való kötődését: 1961. május 4-én Andrew Sommerfield a szomszédos Zehlendorfban, az "Onkel-Toms-Hütte" kocsmában - szemben az azonos nevű metróállomással és az általa kialakított bevásárlóutcával - ünnepelte 75. születésnapját.

Az eseményen Sommerfield gyakorlatias jelmondatát idézték:
"Előre a lépcső, merőlegesen a kesztyűbe',
baltát élesen a fába, Sommerfeld büszkesége."

Egy közeli barát és kolléga ennek megfelelően kommentálta:

Előre a lépést: Sommerfeld építőmester az építkezésben és egész jellemében mindig is előremutató volt, soha nem állt meg, nyitott volt minden újdonságra, az építés javára.
Középen középen: Annak jelképe, hogy minden úgy van, ahogyan lennie kell, függőlegesen vagy egyenesen.
A fejsze éles a fában: Mind a munkában, ahol ő maga is keményen markolt, és ezt követelte meg másoktól is, mind pedig a jellemben vagy a beszédben, ha kellett, éles volt.

Ezzel a jelmondattal tisztelegtek Adolf Sommerfeld/Andrew Sommerfield 125. születésnapján, 2011. május 4-én Kleinmachnowban is.

Celina Kress

Celina Kress az "Adolf Sommerfeld /Andrew Sommerfield, Bauen für Berlin 1910 - 1970" című könyv szerzője. Nicola Bröckerrel együtt kiadta a 'Südwestlich siedeln, Kleinmachnow bei Berlin - Von der Villenkolonie zur Bürgerhaussiedlung' című könyvet (mindkettő a Lukas-Verlag kiadásában)